Ahol a világ legnagyobb keresztje található
Ha Szkopjéba utazunk, akkor mindenképpen fel kell mennünk a délnyugatról határolt Vodnó-hegységbe. Ide egy kellemes kis szerpentinen juthatunk fel, ha a kövesutat választjuk. Természetesen turistaúton át is feljuthatunk.
Autóval csak a felvonó parkolójáig tudunk feljutni. Igen, felvonó is van, méghozzá elég korszerű, és kellemes környezetben, ahová egy jól kiépített parkon keresztül tudunk eljutni.
Ebben a parkban még talán szállást is tudnak nekünk adni.
Alapvetően a felvonónak 2 féle menetrendje van, egy nyári és egy téli. Erről az itt lévő tábla tájékoztat.
Fél óránként indulnak a járatok, ami közé még néha betesznek 30 perces szüneteket is.
Míg vártunk az indulásra, addig a park szépségeiben csodálkoztunk, amikor is madárcsicsergésre lettünk figyelmesek, amely a hófödte táj látványával együtt, még ebben a hidegben is melegséget csempészett a szívűnkbe, és fel sem tűnt ez a fél óra várakozás. Inkább tekintettük ezt ajándéknak, mint unalmas várakozási időnek.
Beszálltunk a kabinba, és szép lassan emelkedtünk olyan magasságba, ahonnan már kiváló kilátásunk lett volna Szkopjéra, ha nem lett volna ilyen rossz az idő. A kötélpálya hossza 1600m, és 570méterről emelkedik 1068m tengerszint feletti magasságba.
Az rossz idő miatt helyenként semmit sem látni a környezetből, de talán ez tette ilyen élvezetessé, mint amilyennek mi éreztük.
Majd megérkeztünk a felső állomásra, ami szinte a Millennium kereszt lábánál fekszik. Közben az idő még cudarabbra változott.
A Millennium Kereszt
Akkora magas, hogy mikor meglátjuk, és vonalát felfelé követjük egészen az égig, majdhogynem hanyatt esünk. Lentről nem tűnt ekkorának. Ez már nem emberi méretű.
A Millennium keresztet 2000-ben építették, és 66 méteres magasságával egyáltalán nem mondhatni emberléptékűnek.
Az építésének a célja ma is vitatott. Egyes nyelvek szerint a Kereszténység, az iszlám vallással szembeni fölényét jelképezi a vallási párharcban.
De ez most nem is lényeges. Az kereszt bizonyos részei befejezetlenek. Ott van pl.: a lift, vagy egy-két kisebb helység. Nem hiszem, hogy szabad lenne felmenni a keresztre, hiszen nem úgy tűnt a félkész munkák miatt.
Mi mégis találunk egy kiskaput, amelyen majdnem feljutunk a legtetejéig. Elég félelmetes a felfelé vezető lépcső. Nagyon hideg van, és minden jéggé fagyott, annyira, hogy alig tudunk kapaszkodni az egyes elemekben.
Senki nem menjen fel. Ezt ne csinálják utánunk! Nagyon nem érezzük biztonságosnak, ezért hamar vissza is indulunk.
Az Millennium kereszt alatt kis büfé helyiséget találunk, amely még ilyen rossz időben is nyitva van.
Ki is ülünk a teraszára, most van hely bőven, bár látvány kevésbé. A székről és az asztalról lesodorjuk a havat, és megisszuk a forró teánkat.
Nagy turista paradicsom ez hegy, de ebből most sajnos nem sokat látunk. Mivel rettentő hideg van, elindulunk vissza a felvonóhoz, hogy levigyen minket a parkolóba. A rossz idő ellenére is nagyon jól éreztük magunkat, és megjegyeztük, hogy egyszer vissza kellene jönni ide jó időben is.
Ha marad még a napból, akkor nézzük szét Szkopje külterületein is, mint pl. Scupi-ban. Ez Szkopje eredeti városa, ami egy földrengés során 518-ban elpusztult. Erről már csak az itt lévő romok tanúskodnak.
Van itt a közelben még egy régészeti terület, ahol egy érdekes építmény áll, az Aqueduct. Szkopjétől északra találjuk kb. 2,5 km-re.
Ez egy olyan vízellátó rendszernek a része, ami a Lavovac forrásból indul, mintegy 10-15, km-en keresztül. A 3 legnagyobb csőrendszernek az egyike a volt Jugoszláv területről, és az egyetlen itt Macedóniában. Mai hosszúsága 386 méter.
Az, hogy ki építette és mikor, a mai napig vitatott. Egyes állítások szerint a Rómaiak építették az I. században.
Egy másik teória szerint pedig egy Bizánci építmény I. Justinian korából, amely a vizet szállította Scupiba. Egyes állítások szerint pedig Ottomány építmény, amit a törökök építettek a 16. században.
Az utóbbit én nem igazán fogadom el, hiszen nekem jóval öregebbnek tűnik, mint hogy 16. századbéli legyen.
Én inkább római építménynek gondolom, hiszem ők már elég fejlettek voltak egy ilyen építmény létrehozásához, és híresek oltak a vízrendszereikről is.
Mindenesetre a monumentális látványa igen meggyőző, valódi mérnöki munkát rejt. Az ember mikor ott van, próbálja kitalálni, hogyan rakták össze, milyen megoldásokat alkalmaztak, stb.
Jó volt látni, hogyan oldották meg a víz eljuttatását a távoli területekre, és hogy mennyire figyeltek a vízvezeték külalakjára is. Robusztussága alapján maradandót alkottak, csak kár, hogy ennyire elhanyagolja a Macedón állam. Jobban meg kellene őrizni az ilyen és hasonló emlékeket az utókornak.
Innen már nincs más hátra, minthogy egy jó étteremben enyhítsünk a napi fáradalmainkon Szkopjéban.
Ehhez tudom ajánlati a Hotel Aristocrat éttermet, ahol egyébként a szállásunk is volt.
https://hotelaristocrat.com/